Fotó: pabblo.hu

3+1 ok, amiért szerintem nagyon jó a Windows 10

Az elmúlt fél évben elég jól működött a Microsoft marketing gépezete, ráadásul a szivárogtatások alapján is valami jóra lehetett számítani, így kifejezetten kíváncsi voltam, milyen lesz a Windows 10. A megjelenés után nem sokkal telepítettem is a gépemre, és meg kell, hogy mondjam, a redmondi cég végre tényleg azt hozza, amit az ember elvár egy operációs rendszertől. Nem véletlen, hogy világszerte 1500 gépre teszik fel másodpercenként. De mitől lehet sikeres a Windows 10? Szerintem ezekért:

1. Ingyenesség

Hatalmas lépés a Microsofttól, hogy az új operációs rendszert ingyenesen elérhetővé tették. 2015-ben, amikor a mobilos és táblagépes alkalmazások jelentős részét már fizetés nélkül lehet telepíteni – és maximum az alkalmazáson belüli vásárlásokkor kell pénzt kiadni -, egy fizetős Windows szerintem nem lehet alternatíva. Remélhetőleg erről az útról nem tér le a redmondi cég a következő generációk kiadásakor sem.

2. Alkalmazások

Szerintem hatalmas ötlet volt a Microsofttól, hogy az alkalmazásboltot integrálta a rendszerbe. Ezzel épp az ingyenesség miatt kieső bevételt tudják kompenzálni, ezzel ugyanis hatalmas piacot nyert magának a redmondi cég. Az is kifejezetten ügyes húzás volt, hogy az egyik legtöbbek által ismert mobilos játékot, a Candy Crush-t már alapból telepítették a gépre, ezzel is jelezve: az asztali gépekre is elérhetők a mobilra és táblagépekre készült appok. Ezzel sikerült elérniük, hogy azok is elkezdjenek böngészni az áruházukban, akiknek eddig eszük ágában sem volt az androidos eszközöket, vagy iPhone-okat és iPadeket lecserélni.

3. Az új Start menü

A visszatérő Start menünek nem csak azért örülök, mert a felhasználók által – finoman szólva – nem szeretett Windows 8 és 8.1-ből száműzték, hanem azért is, mert sokkal több funkciót kapott, mint amit korábban szántak neki. Azzal, hogy az alkalmazásokat csoportba lehet rendezni, egyrészt rengeteg helyet spórolnak a felhasználó asztalán – nem kell a rengeteg parancsikont kipakolni -, másrészt jóval gyorsabbá teszik a munkát, nem kell a végtelen hosszú listából kiválasztani azt, amelyiket használni akarjuk. Az ABC-be rendezés is kifejezetten jó ötlet volt, bravó srácok, ez már kellett!

Fotó: pabblo.hu

Fotó: pabblo.hu

3+1. Tényleg nagyon gyors

Nemrég tettetem egy 128 GB-os SSD-t a gépembe a régi, hagyományos winchester helyére, ami már a Windows 7 esetén is jóval gyorsabb indulást eredményezett, a Windows 10 azonban még annál is gyorsabb lett. Másodpercek alatt elér a bekapcsolástól a bejelentkezésig, és a kijelentkezés sem tart ennél tovább.

Az első hetek tapasztalatai alapján ezek azok a főbb okok, ami miatt szerintem nagyon jól eltalált fejlesztés lett a Windows 10. Ti telepítettétek már? Ha igen, miért (nem) szeretitek?

Telefonból kínait érdemes(?)

Ha a címben szereplő kérdést valaki jó 5-6 évvel ezelőtt teszi fel nekem, akkor minden bizonnyal megmosolygom, mára azonban a kínai mobilgyártókkal tényleg komolyan kell számolni, ha okostelefont vásárol az ember. És nemcsak a Huawei, vagy a Lenovo termékei miatt.

A mobilvásárlásnál nálam elsődlegesen az ár-érték arány a legfontosabb, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül, mivel azonban a munkám miatt is szükségem van egy jó és erős telefonra, ezért tényleg nem mindegy, hogy mennyiért milyet kapok. Az elmúlt időszakban a szokásos Samsungok és iPhone-ok mellett két gyártó készülékeivel sikerült összeszemeznem, és van egy olyan érzésem, hogy ezek közül lesz majd az egyik a befutó.

150129_xiaomi_oneplusone

Balra a OnePlus One, jobbra a Xiaomi Mi4.

A Xiaomi nemrég jött ki a legújabb zászlóshajójával, a Mi Note-tal, ami igencsak jó hardvert kapott (5,7 colos kijelző, Full HD-s felbontás, 3000mAh-s akku, négymagos, 2,5 GHz-es processzor, 3 GB RAM, Dual SIM, stb.). Ennek igen örülök, az érkezésével ugyanis minden bizonnyal lejjebb megy majd a nem sokban eltérő, és egyébként sem egy ökör áráért kapható Xiaomi Mi4 ára. Ha jók a becsléseim, a most (itthon) 136 ezer forintba kerülő készülék pont a nyár közepére lehet majd idehaza 110-120 ezer, ami már igencsak megéri az árát, még úgy is, hogy csupán 3G van benne. Ha azonban nem követelmény a 4G/LTE megléte, akkor simán megéri egy ilyen telefont választani, ráadásul magyar webshopból is rendelhető.

A másik, amin szintén megakadt a szemem, az a OnePlus One telefon. Hardveres tekintetben ez is tud annyit, mint a Mi4, sőt: itt már megvan a 4G is, vagyis simán tud annyit, mint például egy Samsung Galaxy S5. A neten böngészve a hazai webshopokban már 130 ezer körül megkapható, a márka nemzetközi weboldalán viszont a 64GB-os változat is csupán 87 ezer(!) forintba kerül. Érdemes elgondolkodni rajta.

Hogy nekem melyik lesz a befutó, azt egyelőre nem tudom. Azon viszont nem lennék meglepve – főleg az eladási számok láttán -, hogy a következő néhány évben ezek a gyártók is ott lesznek majd az innovátorok között. Nekem még van egy jó fél évem, hogy valamelyik mellett letegyem a voksomat, de persze ha a kedves gyártók csak úgy meglepnének eggyel egy kis tesztelés erejéig, nem ugranék el előlük 🙂

Kép innen.

Így töröltem egyszerre 1400 e-mailt

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: web | Címke: ,

A napokban jutottam el oda, hogy nagytakarítást végezzek a Gmail-fiókomban. Persze eddig is törölgettem a leveleket, de igazán nagy karbantartást nem csináltam. Most 1400 e-mailnek mondtam búcsút, közben pedig igen érdekes dolgokra lettem figyelmes.

Idén 10 éve, hogy Gmailt használok. Egész pontosan 2005. július 27-én, 20:41-kor üdvözölt először a Gmail Team. Ekkor még megívásos alapon lehetett csak regisztrálni, és ha jól emlékszem, kezdetben 10, majd később 100 meghívó állt rendelkezésre.

A Gmailt először a tárhely miatt kezdtem el használni, 2005-ben 4-5 gigabájtnyi hely állt rendelkezésre, ami igen menőnek számított (ha jól tudom, a Freemail ez idő tájt 50-100 megabájt körüli tárhellyel csábította a júzereket), a nyitóoldalon pedig jelezték, ez a méret folyamatosan növekszik. Így utólag érdekes látni, hogy emiatt a levelezőrendszert eleinte leginkább a nagy csatolmányok küldése miatt használtuk az ismerősökkel, és csak később, 2006 elején vált számomra standard levelezőprogrammá. Azóta viszont nem is nagyon használtam mást.

150111_delete

A felhalmozott e-mailek kicsit olyan hatást keltenek, mint egy Facebook előtti idővonal. Persze az ember tudja, nagyjából mikor váltott munkahelyet, mikor keresett új lakást, de az eredményeket tudva megmosolyogtató látni, mikor bukkant rá az ember a későbbi munkáltatójának hirdetésére.

Blogtörténeti szempontból is remek időutazás volt a fiók kitakarítása. Korábban az blog.hu-n is vezettem blogot, és érdekes volt az akkori posztokat és az arra érkező kommentek egy részét újra elolvasni. Itt jegyezném meg, hogy a “Régen minden jobb volt” tézis nettó hülyeség, már akkor is sok volt a troll.

Mindezek mellett találtam néhány meglepő dolgot is a fiókban. Ilyen például az akkor még csak készülőfélben lévő szakdolgozatom konzultációi (látva az ívet, hogy hogyan lett egy ötletből kézzel fogható valami), vagy épp egy régi ismerős elfelejtett e-mail címe (akivel azóta sikerült felvenni a kapcsolatot), az első twitteres csiripek visszakövetése, vagy épp az, hogy a Facebook elfogadta a regisztrációmat.

Szóval már csak ezek miatt az emlékek miatt is érdekes volt átnézni a nagyon sok levelet. Ennek ellenére viszont alapvetően felesleges halmozni az e-maileket, azok 99 százalékához utólag már úgysem nyúl az ember. Időkapszulaként azonban tökéletesen funkcionál.

SHIFT+CTRL+T – a kombináció, ami azonnal megnyugtat

Egy jó ideje már vezeték nélküli egeret használok a munkámhoz, ami rendkívül kényelmes, viszont van egy apró hibája: ha merülőben van az elem, egyre nehezebben veszi be a kattintást. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy egy laza mozdulattal bezárom a böngészőt, ezzel együtt az összes épp nyitva lévő lapot is.

A munkámhoz gyakorlatilag azóta használok Chrome-ot, amióta a Google elérhetővé tette a böngészőjét. Akkor még bőven jó volt a Firefox (az Explorert pedig már akkor is kiröhögtük), de az idő szerencsére igazolta a döntést. Az egér merülése és a böngésző közötti összefüggés abban rejlik, hogy a Chrome lapsorának bal szélén van egy pici üres terület, ha pedig oda kattint valaki, az ablak azonnal bezáródik. Mondanom sem kell, ha ez épp munka közben történik, az igen bosszantó tud lenni.

Szerencsére a Chrome beállításaiban létezik egy “Induláskor folytatás ott, ahol abbahagyta” opció, ami pontosan azt teszi, amit ígér: az újbóli indításnál az összes, bezárás előtti lapot megnyitja. Számomra egyel újabb felfedezés, hogy ha véletlenül ez nincs beállítva, és mégis sikerül bezárni a böngészőt, akkor az újranyitás után a

SHIFT+CTRL+T

billentyűkombináció ugyanezt a hatást váltja ki. Ezt a kombót eredetileg a lapbezárás visszavonására találták ki, de úgy tűnik, az egész Chrome-ra nézve működik. Szóval ha valaki eddig szenvedett volna a hülye bezárások miatt, annak ezt a két mentőmellényt tudom ajánlani. Érdemes használni valamelyiket, sok bosszúságtól kímélheti meg magát az ember.

150108_chrome

A lex Uber semmit nem old meg

Az Uber magyarországi megjelenésekor írtam egy posztot arról, hogy szerintem miért hülyeség tiltani a szolgáltatást, nemrég pedig egy kicsit mélyebben is beleástam magam a dologba, ennek végeredménye a hvg.hu-n olvasható. Kiderült, nem csak én, nálam jobban hozzáértők is úgy gondolják, az Uber már a jövő gazdaságának szereplője, a klasszikus üzleti modell pedig átalakulóban van. Minden más, gondolkodtató részlet itt.

 

Na, ilyen egy igazi Black Friday

Őszintén szólva az Extreme Digital Fekete Péntekét látva nem voltam biztos benne, hogy az eMAG nem fog hasonló problémákkal küzdeni november 28-án, ám a hirtelen a szerverekre szakadt látogatókat minden különösebb fennakadás nélkül sikerült lekezelnie a webshopnak. Kipróbáltam, tényleg működött.

Először pénteken 0 óra után nem sokkal próbáltam meg, hátha az elsők között tudok majd vásárolni – gondolom nemcsak én voltam így ezzel -, az oldalon viszont közölték: majd reggel indul a dömping. Kicsit féltem, hogy ha valóban reggel, egyszerre engedik a vásárlókat a rendszerre, az néhány perc után bemondja az unalmast.

Ezzel szemben viszont annyira nem, hogy valamikor fél 9 magasságában minden különösebb erőfeszítés nélkül tudtam lerendezni a dolgot, ráadásul úgy, hogy addigra már jó néhány termék elfogyott a készletről. Az egyetlen gond csupán annyi volt, hogy a bankkártya adatai elsőre nem mentek át a rendszeren, de egy frissítés és újbóli megadás után már mehettem is kávézni. Most már csak azt remélem, a maximum 10 napos szállítási időt tartani tudják ekkora forgalom mellett is.

blackfriday

A mostani Fekete Pénteknek a pozitív vásárlási élményen túl egy másik igen fontos üzenete, hogy idehaza is érdemes a webáruházakban meghirdetni a karácsony előtti hatalmas akciókat – mert igény az bőven van rá. Amerikában egyre többen vásárolnak a webshopokban meghirdetett Black Friday akciókor – 2013-ban összesen 1,3 milliárd dollárt költöttek el így, az online vásárlás 21,77 százalékát pedig mobilról intézték -, ezzel enyhítve – ha csekély mértékben is – a nyomást a boltokon.

Magyarországon jó hírnöke lehet a Fekete Pénteknek az eMAG (és remélhetőleg egyre több webshop) sikere, így ugyanis nemcsak az amerikaihoz hasonló káosz kialakulását lehetne megelőzni, hanem az online vásárlás is egyre népszerűbbé válhat. Az eMAG blogja szerint pénteken délben már 50 ezer terméket adtak el 1 milliárd 200 millió forint értékben, az oldallátogatás több mint 20 százaléka pedig mobilról és táblagépről történt.

(Pénteken egyébként szédítő sebességgel kezdett terjedni az idei első Fekete Péntek spam is a magyar Facebook felhasználók üzenőfalán.)

Infographic: Black Friday in the United States | Statista

Így nem spórolsz az online mozijeggyel

Viszonylag ritkán járok moziba, évente ha két-három alkalommal, legutóbb pont 2013 végén, amikor az Éhezők viadalának második részét vetítették. Azóta idén most először mentem – naná, hogy az Éhezők viadala miatt -, éppen ezért csak most jutottam el oda, hogy ne csak a jegyfoglalást, az online jegyvásárlást is kipróbáljam. Felemás érzéseim vannak.

A Cinema City remek ötlete, hogy gyakorlatilag sorban állás nélkül, otthonról pár kattintással és természetesen online fizetéssel veheted meg a mozijegyet. Ez a cselekvések számát tekintve egyel, kényelmileg viszont sokkal jobb megoldás a klasszikus foglalásnál, hiszen annál ugyanúgy ki kellett állni a film előtti sort a pénztárnál – hacsak nem tudtál valami hamarabbi időpontban odamenni.

Ezzel szemben az online vásárlás után e-mailben kapsz egy QR-kódos jegyet, a moziba érve pedig a jegyszedő lecsippantja a képernyődet, és már bent is vagy. De mit vár az ember egy online jegyvásárlástól azon kívül, hogy kényelmes? Azt, hogy olcsóbb is lesz a szolgáltatás. Na, ehhez képest viszont az van, hogy:

141127_moziIgen, pontosan: adminisztrációs költség címén jegyeként 40 forintot kérnek el. Nem sok – lehetne mondani, de ha kivesszük a rendszerből a jegy kinyomtatását, plusz a pénzkezelést a pénztárban, máris kevesebbe kellene kerülnie az egésznek. Persze a jegyenkénti 100 forintos, büfében levásárolható kupon kompenzálhatná ezt, ugyanakkor egyszerre csak egy jegyet lehet beváltani, vagyis ha már ketten mentek, akkor kétszer kell rendelni, fizetni.

A mozi büféje viszont pont az a hely, ahol örülsz, hogy a filmek előtt van 15 perc reklám, mert baromi lassan kerülsz sorra, ha pedig ezt felszorozzuk annyi emberrel, ahány jegyet váltottak, akkor máris kiderül: az online jegyvásárlással egy perc időt sem sikerül spórolni. Arról nem is beszélve, hogy így értelmét is veszti a szolgáltatás, mert ezzel pont nem efelé terelik az embereket. Ráadásul pénzt kérni az online jegyvásárlásért nem túl kétezertizennégybarát megoldás.

Miért hülyeség tiltani az Ubert?

A Magyar Posta törvénnyel szeretné szabályozni, hogy Magyarországon se telefont, se internetet ne lehessen használni, mert az árt az üzletének, kevesebben küldenek például levelet egymásnak. A legérzékletesebben talán a fenti fiktív példával lehetne szemléltetni azt, mit próbálnak most a budapesti taxisok elérni az Uber ellen.

Június óta tudni lehetett, hogy a világ egyik legnagyobb közösségi taxiszolgáltatója, az Uber Magyarországon szeretne terjeszkedni, és a hírrel egyszerre derült ki az is: a hatóságok nem mennek el szó nélkül az új piaci szereplő megjelenése mellett – vagyis megpróbálják illegalizálni azt. Szomorú.

GTY 495298219 I FIN HUM GBR EN

Oké, az tény, hogy nemcsak idehaza, de a világban mindenhol “fellázadtak” a taxisok, amikor a cég elindította a szolgáltatását: Amerikában, Franciaországban, Angliában például. Ettől függetlenül mások hülye döntésével nem szerencsés a miénket indokolni, mindegy, hogy azt hol csinálják.

Valószínűleg nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom: a következő hónapokban komoly csatározás lesz a taxisok és az Uber között, és a sofőrök is sűrű ellenőrzésre számíthatnak majd.

Mert igazából mi történik: x darab szolgáltató mellett megjelenik még egy, aki olcsóbban, kényelmesebben, egyszóval jobban biztosítja ugyanazt, amit a többiek. Ez normális esetben egy egészséges versenyhelyzetet kellene, hogy teremtsen ahelyett, hogy a többi szolgáltató a jogszabályok alkotóival próbálja meggátolni az új szolgáltató piacra lépését. Ha az Uber valóban versenyhátrányba hozza a taxikat, akkor a szolgáltatás gáncsolását nem is tudom, minek lehetne nevezni.

A legfontosabb kérdés az ügyben viszont az: lehet-e 2014-ben korlátozni egy olyan közösségi szolgáltatást, ami az addigi meglévőt kínálja olcsóbban és jobban? Mert ha igen, akkor az nemcsak az Ubernek lesz rossz, hanem minden olyan szolgáltatásnak, ami már piacra lépett. Ennyi erővel fel lehetne lépni az Oszkár, az AirBnB, vagy épp az egész internet ellen, mert mindegyik valamilyen érdekkör érdekeit sérti. A világ viszont épp az ellenkező irányba halad (v.ö.: tudományos fejlődés gáncsolása a középkorban).

Kép innen.

Az internetadóról 2.0

Korábban már írtam egy posztot az internetadóról, most pedig itt egy cikk arról, hogy miért rendkívül veszélyes gazdasági értelemben (is) az elgondolás. Lehet, hogy nem a 150 forint/gigabájt tarifa lesz a törvényben, de a 700 forint épp 700 forintal több, mint kellene. Bármiféle internetadó:

  • rossz lesz a gazdaságnak,
  • rossz lesz a magánszemélyeknek,
  • rossz lesz a piaci szereplőknek,
  • rossz lesz az oktatásnak.

A többiről bővebben itt.

 

Az internetadóról

“Senkit nem lehet azzal büntetni, hogy megfosztják az internetkapcsolattól, vagyis az internethez való jog alapvető emberi jog.” Ezt nem én mondom, a tényt az ENSZ állapította meg még 2011 májusában. Több országban ma már törvény biztosítja ezt a jogot, de hogy ne csak a nyugati Franciaországot említsem, ilyen például Finnország és Észtország is.

Ehhez képest 2014 végén a magyar kormány pénzügyminisztere úgy gondolja, 150 forintot kellene majd fizetni minden megkezdett gigabájt után. Akármilyen olvasatban ez annyit tesz: idehaza nemhogy nem veszik figyelembe az ENSZ megállapítását, hanem egyenesen ellene tesznek. Persze döntéshozói oldalon lehet azt mondani, hogy “nem muszáj ezt tovább hárítani”, de ha nem teszi meg a szolgáltató, akkor bezárhatja a boltot. Ennek fényében az összes olyan állami törekvés, ami 2018-ra széles sávú internetet akar az összes magyar háztartásba, nem más, mint kormányzati bullshit.

141021_internetado

Varga úrnak (és a többieknek) először a fentebb említett ENSZ-dokumentumot javasolnám tanulmányozásra.

Internetadó? Viccnek elég durva.

Ugyanitt ajánlott oldalak:

Tiltakozzunk az internetadó ellen

Ne legyen internetadó