média kategória bejegyzései

Belevágtam a YouTube-ba

Vagy ha úgy tetszik, beleszálltam, mint Vágási Feri az internetekbe. Mert az internetek szép, de a YouTube még szebb.

Az úgy volt, hogy valamikor tavaly, év közben azon kaptam magam, hogy csinálni kellene valami újat. Évődtem, töprengtem, aztán annyiban is maradt a dolog, túl sok mindenre amúgy se lett volna időm olyan apróságok mellett, mint esküvő szervezése, munkahely és munkahely, nyelvvizsga meg egyéb apróságok. Szóval parkolópályára tettem a dolgot.

Aztán eltelt egy fél év, és megint azon kaptam magam, hogy egyre több videót nézek a YouTube-on és közben azon gondolkodok, hogy ezt vagy azt hogyan lehetne megcsinálni, megfogni a témát, beszélni róla. Az elfoglaltság ráadásul idő közben csökkent, én pedig egyre nagyobb teret engedtem a kísértésnek. Néhány héttel később már Ő is tudott róla, segített, együtt ötleteltünk. Aztán jött Magyarósi Csaba egy előadást tartani Szegedre (kösz, @tsabeeka), ami megadta az utolsó lökést az induláshoz.

Így jött el a március, amikorra minden fontosabb részlet összeállt, végül pedig március 9-én felkerült az első adás is. Megszületett a Térerő.

Mi ez? Egy tech tematikára épülő YouTube-csatorna. Ezért is a Térerő név.

Miért? Mert van egy csomó dolog, amiről érdemes beszélni, nem csak írni. És mert szép vagyok.

Kinek? Mindenkinek. Tényleg.

Mikor lesz új videó? Minden héten. Pontosabban heti egy videó lesz – az első tervek szerint.

Szóval így. Gyertek és szeressétek, itt tudtok rá feliratkozni. Hadd legyek én az új Vágási Feri, aki beszállt az internetekbe. Ez például a legutóbbi videó, de a végén tovább is lehet kattintani a korábbi részekért.

A YouTube pontosan tudja, mikor van karácsony

És azért tudja, mert mi megmutatjuk neki. Sőt, a statisztikák szerint az idei már el is kezdődött.

Train - Shake up Christmas

Kép: pabblo.hu

Wham! - Last Christmas

Kép: pabblo.hu

Mariah Carey - All i want for Christmas is you

Kép: pabblo.hu

A lex Uber semmit nem old meg

Az Uber magyarországi megjelenésekor írtam egy posztot arról, hogy szerintem miért hülyeség tiltani a szolgáltatást, nemrég pedig egy kicsit mélyebben is beleástam magam a dologba, ennek végeredménye a hvg.hu-n olvasható. Kiderült, nem csak én, nálam jobban hozzáértők is úgy gondolják, az Uber már a jövő gazdaságának szereplője, a klasszikus üzleti modell pedig átalakulóban van. Minden más, gondolkodtató részlet itt.

 

No komment

Aki eddig úgy gondolta, hogy hülye jogi döntések kizárólag az országhatárunkon kívül születhetnek, annak az Alkotmánybíróság egy jól irányzott pofonnal jelezte, ez így ebben a formában nem igaz.

A héten egy igen fontos döntés született a netes hozzászólásokról, amiről sokadjára is csak a klasszikus poén jut eszembe: még szerencse, hogy komoly, mert viccnek kicsit erős. De konkretizálva a dolgot: egy ingatlanos oldalon olvasható cikkhez jöttek anyázó kommentek, az ingatlanosok bepöccentek és perelték az oldalt. Nem, nem a hozzászólókat akarták elővenni, hanem az egész oldalt, pedig az a panasz után törölte a nem kívánatos hozzászólásokat. Az AB pedig jött és kimondta: egy hülye komment esetén nem a kommentelő hülye, hanem az oldal, ahol megjelent a hozzászólás.

Persze nincs ezzel semmi baj, ha a valaki nem ismeri a webet – bár 2014-ben ha jól sejtem az ingatlanosok nagy része is a net segítségével tesz szert bevételre -, de hogy a bíróságok és az Alkotmánybíróság sem, na az már sokkal nagyobb probléma. Nekik kellene ugyanis az ellensúlynak lenni, és szépen elmagyarázni a reklamálónak, hogy mikor van igaza és mikor nincs. Ehelyett egy akkorát trollkodott az AB, hogy minden habzószájú kommentelő élvezett egy nagyot.

Nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy mondjuk Rihanna feltölti az új klipjét a YouTube-ra, aztán meg perli a Google-t, mert többen odaírták, hogy szar. Persze ha azt írnák oda, hogy “szar ahhoz képest, hogy egymillió dollárt loptál el Kovács Jánostól”, na az már egy másik kérdés, de míg utóbbit úgy hívják, hogy rágalmazás, előbbit úgy, hogy véleménynyilvánítás. De ami a legfontosabb: egyik hozzászólásról sem a YouTube tehet. Vagy ha valaki elkezdi üvöltözni az AB épülete előtt, hogy “hülye alkotmánybíróság”, akkor beperelik az utcát? Ugye.

Nem szégyen az, kedves AB, ha valamihez nem ért az ember, csak akkor nyugodtan kérdezzen meg egy olyat, aki meg feltehetően ért hozzá. Ezzel a döntéssel ugyanis csupán azt sikerült elérni, hogy egyetlen oldalon se érje meg véleményt nyilvánítani, ráadásul ismét nem azok lettek felelősségre vonva, akik valóban felelősek, pedig egy-egy keményebb ítélet valószínűleg visszafogná a trollokat. Akikkel pedig leginkább így kell bánni:

Ez a jövő: értünk jön a HR

Korábban már írtam egy terjedelmesebb cikket arról, hogy miért is érdemes nemcsak az álláskereső oldalakat, de a közösségi csatornákat – például a Facebookot – figyelniük azoknak, akik épp munkát keresnek. Aztán egy picit mélyebbre ástam és kiderült: a következő néhány év nagy változást hozhat majd a HR és az álláskeresők életébe. Nyugaton már sok cég (például Bosch, Vodafone, Shell, Swarovski, stb.) alkalmaz szoftveres megoldásokat, amivel a jelentkezők közül a lehető legideálisabb jelöltet választhatják ki egy pozíció betöltésére. Sőt, már olyan megoldás is létezik, amivel nem az álláskereső jelentkezik egy hirdetésre, hanem a cég keresi meg a potenciális jelöltet.

Nagyon izgalmas téma, nem is lőnék le mindent előre, a hvg.hu-n ugyanis éppen erről írtam.

Az Index és a szerkesztői hogyishívják

Kicsit még maradnék a Facebook születésnapra adott személyes videójánál, ugyanis amellett, hogy szinte azonnal rákattant mindenki, egy másik tanulsága is van a dolognak: tisztán látható, a gyorsaság mellett mire képes egy jól megfogalmazott cím.

A hírt elsőként a HVG Tech rovata hozta le (kedd, 12:57), majd időrendi sorrendben jött a Hír24 (kedd, 13:43) és csak kicsivel lemaradva az Index (kedd, 13:54). A SocialTimes mérése szerint viszont az összes lájk számát tekintve az Index nem került be a TOP3-ba, helyette a jóval később kijött (kedd, 15:29) Blikk cikk tornászta fel magát idáig.

A címek ezek voltak:

Önről is csinált egy videót a Facebook, itt nézheti meg – HVG Tech
Íme a saját Facebook-videód! – Hír24
Durva! Mindenkiről készült egy videó! – Blikk
Személyes videó a Facebook ajándéka – Index

A Blikken nem hiszem, hogy bárki meglepődne a bulváros címadás miatt, a HVG címe pedig mindent tartalmaz, ami miatt kattintani akar az ember (“Videót? Rólam? Hol?”). A Hír24 próbálta hasonlóan figyelemfelkeltő címet adni (az “íme” gerjeszt a kattintásra, a felkiáltójel figyelemfelkeltő, a “saját” szóval pedig megszólít), az Index viszont ügyesen megoldotta, hogy elessen pár ezer többletkattintástól. Sokadjára elolvasva is az az érzésem támad a cím alapján, hogy igazából erről a videóról lehet szó.

A cím nem attól lesz személyes, hogy beleteszik a “személyes” szót, ráadásul nem is kelti fel az ember érdeklődését. Ebből az anyagból sokkal többet, sőt, ennél csak többet lehetett volna kihozni. A kifejezés, amit azóta is kereshetnek: szerkesztői érzék.

A pozitív hír nem hír?

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: média | Címke:

Sokadjára üti meg a fülemet a “médiának csak a negatív hír a hír” mondat, és sokadjára nem értem, milyen érvrendszer alapján mondja ezt bárki is.

Most épp egy rádióinterjúban fejtegette egy úriember, hogy bizony ő hiába ajánlgatja magát, alig foglalkoznak vele. Nála is, ahogy az ilyen helyzetben mindig, az alábbi körök futódtak le:

– az alany elmondja, hogy amit csinál, az fontos
– jó lenne, ha ez sok emberhez eljutna, de
– senki sem foglalkozik vele, hiszen (és itt jön a végkövetkeztetés)
– a médiának csak a negatív hír a hír, a pozitív hír nem hír.

Az a helyzet, hogy a fenti gondolatmenetből egyetlen dolog szűrhető le, és annak nem sok köze van a hír pozitív, vagy negatív tartalmához: a mérhetetlen csalódottság. Nem jött össze egyszer, kétszer, sokszor, így aztán jön a hárítás, hiszen amit én csinálok az jó, azt mindenhol szerepeltetni kell(ene), csak hát a média, az a hibás.

Aki ezzel szeretne önigazolást nyerni, annak van egy rossz hírem: a legkevésbé sem a média tehet arról, ha nem foglalkozik az adott témával. Miért? Egyszerű: az emberek nem azt nézik/olvassák, amit eléjük tesznek, hanem fordítva – azt fogják eléjük tenni, ami érdekli őket. Mindig. Ha a többség negatív hírt akar, akkor azzal szolgálják ki – és itt el is lehet gondolkodni gyorsan, miért lett például a tv2 híradója nettó 60 perc Kékfény -, a többiek pedig megkeresik maguknak a pozitív híreket. Azt pedig még véletlenül sem szabad összekeverni, hogy az embereket nem érdekli valami, vagy csak egy (nagyon) szűk réteget.

A rádiónak interjút adó férfi egyébként arról beszélt, hogy 80 éves lett a Trianon után elsőként alapított, lillafüredi pisztrángtelep. Nem is értem, miért nem ez folyik a csapból is.

Csak félig kész a Magyar Nemzet Online

Ráfért már a megújulás a Magyar Nemzet Online-ra, azt viszont kevésbé értem, miért nem kommunikáltak róla. Annyira nem, hogy nem is emlékezett meg róla senki – Klág Dávidnak volt ugyan egy posztja róla a Cinknek, de ezen kívül tényleg semmi. Aztán a harmadik kattintás után rá is jöttem, mi lehet ennek az oka.

Ha kategorizálnom kellene, akkor azt mondanám: valahol az Index2 és a vs.hu közé lehetne belőni az új megjelenést. Az mno.hu csempéket kapott, a fontossági sorrend viszont nem változott: az oldal tetején a legnagyobb csempe jelenti a vezető anyagot, majd mellette/alatta a többi hír a fontossági/megjelenés időpontja szerinti sorrendben következik. Egy-egy fontos(nak tartott) cikk piros betűkkel még főoldali címszavakat is kapott, ezzel hívva fel rá még jobban az olvasó figyelmét.

A főoldalon azt is külön jelölik, ha egy cikket korábban már elolvastam. Egész pontosan az adott cikk képe kap egy kis szamárfület és egy pipát, az egeret fölé húzva pedig meg is mondja, hogy ezt az anyagot én már láttam. Ötletesnek ötletes, bár az ember azért ránézésre el tudja dönteni, melyik cikket olvasta már el, ők viszont az ilyen tévedések miatti plusz oldalletöltésektől valószínűleg elbúcsúzhatnak.

A nyitólap mellett a cikkoldal is új külsőt kapott. A cím alatt rögtön egy nagy, fekvő kép jelenik meg, ami szerintem kifejezetten jó döntés volt. Ügyes húzás az is, hogy a rovatokhoz tartozó anyagok között a cím melletti gombokkal navigálhatunk. A cikkek időrendi sorrendben jelennek meg, vagyis a jobbra nyíllal az általunk megnyitott cikkhez képest később, míg a balra nyíllal a korábban megjelenteket kapjuk meg.

Van még min javítani

Hogy rögtön ott folytassam, ahol abbahagytam: hiányolom, hogy a cikkoldalon a címek melletti navigációnál az egérrel nem az előző/következő cikk címe, hanem az Előző/Következő cikk felirat jelenik meg, így nem lehet eldönteni, akarunk-e lapozni.

A cikkek leadje a cikkoldalon valamiért szélesebb helyet kapott, mint a cikk törzse, ami felborítja a szöveg egyensúlyát, és egyfajta kuszaság látszatát kelti. Erre erősít rá az is, ha keretes szöveget is tesznek a cikkhez.

Hogy miért nem kürtölték világgá, hogy új lett a külső? Valószínűleg azért, mert mégsem lett az teljesen. Egyelőre nem tudtam megfejteni, milyen logika mentén, de bizonyos rovatoknál még mindig a régi oldal elrendezését láthatjuk – ez igaz az adott rovat cikkeire is -, ami eléggé kaotikussá teszi az oldalt. Emiatt az az érzésem támadt, hogy valószínűleg a vs.hu-ra rákontrázva újítottak az oldalon, a kettő ugyanis egy napon élesedett. Azóta viszont eltelt két hónap, ami alatt már illett volna kezdeni valamit ezzel az összevisszasággal.

!!444!!! vs vs.hu – melyik bírja tovább?

Mozgalmas év volt az idei a hazai online médiapiacon, de 2014 sem lesz sokkal unalmasabb: az egyik legérdekesebb kérdés, hogy a tavasszal indult 444, vagy a novemberben elstartolt vs.hu tud-e tovább talpon maradni, illetve talpon tud-e egyáltalán? A kérdés egyáltalán nem költői, mert bármennyire is jónak tűnik egyik vagy másik, azért van néhány jel, ami komoly aggodalomra adhat okot a szerkesztőségekben.

Az egykori indexes kemény magból összerakott 444.hu indulását mindenki várta, és ahogy arra számítani lehetett, a Facebook-oldaluk rajongói száma is gyorsan gyarapodott. A hurráoptimizmust viszont pont az tompítja, amiben újat hoztak: a túlságosan összefoglalt, tömörített hírek miatt a látogatónak nem tart túl sokáig átolvasni egy hírt, ráadásul az olvasó kezét sem vezetik úgy, ahogy kellene, így nincs is meg a késztetés, hogy az ember tovább kattintson egy másik cikkükre. Kiváló példa: egy 4 és fél soros anyagban 4(!) hivatkozásból 3(!) elvisz az oldalról, ebből 2 nem új ablakban.

Emiatt viszont nemcsak az oldalon töltött idő, de a látogatott oldalak száma sem lehet annyira magas, mint amennyire egy ilyen híroldaltól várná az ember, ez pedig a legfontosabb dolgot nehezíti meg: eladni a bannerek helyét. Persze a kapcsolatoknak köszönhetően feltehetőleg lesz bevétele az oldalnak, de hogy meddig lehet azt így finanszírozni, az már egy másik kérdés.

A vs.hu a 444-nél még egy fokkal rosszabb helyzetben van, erre pedig több jel is utal. Egyrészt rögtön itt a Facebook-oldaluk, amit a poszt megírásának pillanatában 8345 ember kedvel. Ez ugyan csak kéthavi teljesítmény, ugyanakkor az a tény, hogy az indulás híre az országos sajtót is bejárta, ennél jóval több rajongót feltételezne. Ráadásul az oldalról csupán 575 ember beszél, annak ellenére, hogy az élesítés óta eltelt két hónapban jó néhány hirdetett bejegyzéssel találkozhattunk Facebookon.

Ami miatt ez az egész gond, az a stáb, pontosabban annak a mérete: az impresszum alapján 29 név tűnik fel, akik csak a közvetlen tartalomgyártással (újságírás, fotó, videó) foglalkoznak, az ő fizetésük (plusz a felszerelés) viszont havi szinten is hatalmas összegeket emészthet fel – nettó 100 ezer forintnál az EKHO-s bérköltség 150 ezer forint, ez 4,3 millió forint havonta, de ennél valószínűleg többet keresnek. A Facebook-oldalból kiindulva viszont nem valószínű, hogy kiakadt volna a látogatottságmérő, így 2014-ben jobb esetben csak leépítés, rosszabb esetében viszont a bolt bezárása jöhet.

Hogy miért problémás ez? Azért, mert a piac már így is telített, az ügynökségek és a cégek pedig ott fognak hirdetni, ahol a x egyedi látogató legalább 2x oldalletöltést generál, és az oldalon töltött idő is percekben mérhető. A fenti okok miatt viszont lehet, hogy nem élik majd túl a 2014-es évet. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy először a vs.hu dől be, de ne így legyen, sőt, egyik se dőljön be. A piaci viszonyokat viszont nem a kívánságok alakítják.