web kategória bejegyzései

Az utolsó lökés, ami után belevágtam a YouTube-ba

Néhány hete egy posztban már megírtam, milyen döntés folyamat eredményeként született meg az elhatározás, hogy úgy belevágjak a YouTube-ba, mint Vágási Feri az internetekbe.

Nem ismételném magam újra, egy dolgot azonban kiemelnék ezek közül – méghozzá azt a bizonyos utolsó lökést (vagy épp kezdő lökést, kinek kinek ízlése szerint). Írtam akkor, hogy volt Szegeden egy Magyarósi Csaba előadás, ahol arról mesélt, miként kezdett bele a vlogolásba, és úgy egyáltalán, hogyan csinálja a dolgait a mindennapokban.

Az ominózus beszélgetés néhány napja felkerült a YouTube-ra, ami közel másfél órás, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Nem a YouTube miatt, de még csak nem is Magyarósi Csaba miatt. Sokkal inkább azért a szellemiségért (és energiáért), ahogy a mindennapokban dolgozik, és ahogy a világ bizonyos dolgaira tekint. Tényleg fasza kis anyag lett.

Így hallgathatsz meg több ezer hangoskönyvet teljesen ingyen

Az utóbbi napokban több ismerősömet is sikerült meglepnem, amikor szóba került, ki hogyan szokott hangoskönyvet hallgatni (már ha szokott egyáltalán). A témában alapvetően két tábor alakult ki: azok, akik telefonra teszik fel a tartalmat és menet közben hallgatják, illetve azok, akik nem is hallgatnak, mert túl sok helyet foglalna a gépen/telefonon. A csoportok között volt átfedés is: azok, akik a telefonos megoldást választják, de zsörtölődnek, mert túl sok helyet foglal a csomag.

Ez utóbbihoz tartoztam én is, legutóbb például akkor, amikor Hugh Laurie: A balek című könyvét hallgattam (egyébként jó kis sztori, ajánlom). Aztán viszont rájöttem, van itt még egy megoldás, amivel mindenki jól jár: a YouTube.

A keresőbe beütve a hangoskönyv szót nagyjából 40 ezer találatot dobott ki a rendszer, ami között nyilván valóan vannak átfedések is (ugyanazt a könyvet többször töltötték fel). Viszont még ezzel együtt is igen tekintélyes a választék. Ráadásul a YouTube-nak most van egy újítása is: előnézetben egy kis piros csíkkal jelzi, hogy melyik videót meddig néztük, vagyis még egy könyvjelzőnk is van a hallgatáshoz.

pabblo.hu

Ott az a kis piros csík jelzi, hol tartottál a videóban. pabblo.hu

Szóval minden adott ahhoz, hogy ne kelljen mobilra/táblagépre/laptopra pakolgatni a plusz megabájtokat, elég csak elindítani a vonatkozó keresést.

Íme néhány könyv, kezdésként:

  1. Harry Potter és a bölcsek köve (Kern András)
  2. Harry Potter és a titkok kamrája (Kern András)
  3. Téli berek (Széles Tamás)
  4. Az öreg halász és a tenger (Tordy Géza)
  5. Tanár úr kérem (Lázár Csaba)
  6. Piszkos Fred, a kapitány (Bodor Tibor)

Így töröltem egyszerre 1400 e-mailt

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: web | Címke: ,

A napokban jutottam el oda, hogy nagytakarítást végezzek a Gmail-fiókomban. Persze eddig is törölgettem a leveleket, de igazán nagy karbantartást nem csináltam. Most 1400 e-mailnek mondtam búcsút, közben pedig igen érdekes dolgokra lettem figyelmes.

Idén 10 éve, hogy Gmailt használok. Egész pontosan 2005. július 27-én, 20:41-kor üdvözölt először a Gmail Team. Ekkor még megívásos alapon lehetett csak regisztrálni, és ha jól emlékszem, kezdetben 10, majd később 100 meghívó állt rendelkezésre.

A Gmailt először a tárhely miatt kezdtem el használni, 2005-ben 4-5 gigabájtnyi hely állt rendelkezésre, ami igen menőnek számított (ha jól tudom, a Freemail ez idő tájt 50-100 megabájt körüli tárhellyel csábította a júzereket), a nyitóoldalon pedig jelezték, ez a méret folyamatosan növekszik. Így utólag érdekes látni, hogy emiatt a levelezőrendszert eleinte leginkább a nagy csatolmányok küldése miatt használtuk az ismerősökkel, és csak később, 2006 elején vált számomra standard levelezőprogrammá. Azóta viszont nem is nagyon használtam mást.

150111_delete

A felhalmozott e-mailek kicsit olyan hatást keltenek, mint egy Facebook előtti idővonal. Persze az ember tudja, nagyjából mikor váltott munkahelyet, mikor keresett új lakást, de az eredményeket tudva megmosolyogtató látni, mikor bukkant rá az ember a későbbi munkáltatójának hirdetésére.

Blogtörténeti szempontból is remek időutazás volt a fiók kitakarítása. Korábban az blog.hu-n is vezettem blogot, és érdekes volt az akkori posztokat és az arra érkező kommentek egy részét újra elolvasni. Itt jegyezném meg, hogy a “Régen minden jobb volt” tézis nettó hülyeség, már akkor is sok volt a troll.

Mindezek mellett találtam néhány meglepő dolgot is a fiókban. Ilyen például az akkor még csak készülőfélben lévő szakdolgozatom konzultációi (látva az ívet, hogy hogyan lett egy ötletből kézzel fogható valami), vagy épp egy régi ismerős elfelejtett e-mail címe (akivel azóta sikerült felvenni a kapcsolatot), az első twitteres csiripek visszakövetése, vagy épp az, hogy a Facebook elfogadta a regisztrációmat.

Szóval már csak ezek miatt az emlékek miatt is érdekes volt átnézni a nagyon sok levelet. Ennek ellenére viszont alapvetően felesleges halmozni az e-maileket, azok 99 százalékához utólag már úgysem nyúl az ember. Időkapszulaként azonban tökéletesen funkcionál.

SHIFT+CTRL+T – a kombináció, ami azonnal megnyugtat

Egy jó ideje már vezeték nélküli egeret használok a munkámhoz, ami rendkívül kényelmes, viszont van egy apró hibája: ha merülőben van az elem, egyre nehezebben veszi be a kattintást. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy egy laza mozdulattal bezárom a böngészőt, ezzel együtt az összes épp nyitva lévő lapot is.

A munkámhoz gyakorlatilag azóta használok Chrome-ot, amióta a Google elérhetővé tette a böngészőjét. Akkor még bőven jó volt a Firefox (az Explorert pedig már akkor is kiröhögtük), de az idő szerencsére igazolta a döntést. Az egér merülése és a böngésző közötti összefüggés abban rejlik, hogy a Chrome lapsorának bal szélén van egy pici üres terület, ha pedig oda kattint valaki, az ablak azonnal bezáródik. Mondanom sem kell, ha ez épp munka közben történik, az igen bosszantó tud lenni.

Szerencsére a Chrome beállításaiban létezik egy “Induláskor folytatás ott, ahol abbahagyta” opció, ami pontosan azt teszi, amit ígér: az újbóli indításnál az összes, bezárás előtti lapot megnyitja. Számomra egyel újabb felfedezés, hogy ha véletlenül ez nincs beállítva, és mégis sikerül bezárni a böngészőt, akkor az újranyitás után a

SHIFT+CTRL+T

billentyűkombináció ugyanezt a hatást váltja ki. Ezt a kombót eredetileg a lapbezárás visszavonására találták ki, de úgy tűnik, az egész Chrome-ra nézve működik. Szóval ha valaki eddig szenvedett volna a hülye bezárások miatt, annak ezt a két mentőmellényt tudom ajánlani. Érdemes használni valamelyiket, sok bosszúságtól kímélheti meg magát az ember.

150108_chrome

Az internetadóról 2.0

Korábban már írtam egy posztot az internetadóról, most pedig itt egy cikk arról, hogy miért rendkívül veszélyes gazdasági értelemben (is) az elgondolás. Lehet, hogy nem a 150 forint/gigabájt tarifa lesz a törvényben, de a 700 forint épp 700 forintal több, mint kellene. Bármiféle internetadó:

  • rossz lesz a gazdaságnak,
  • rossz lesz a magánszemélyeknek,
  • rossz lesz a piaci szereplőknek,
  • rossz lesz az oktatásnak.

A többiről bővebben itt.

 

Az internetadóról

“Senkit nem lehet azzal büntetni, hogy megfosztják az internetkapcsolattól, vagyis az internethez való jog alapvető emberi jog.” Ezt nem én mondom, a tényt az ENSZ állapította meg még 2011 májusában. Több országban ma már törvény biztosítja ezt a jogot, de hogy ne csak a nyugati Franciaországot említsem, ilyen például Finnország és Észtország is.

Ehhez képest 2014 végén a magyar kormány pénzügyminisztere úgy gondolja, 150 forintot kellene majd fizetni minden megkezdett gigabájt után. Akármilyen olvasatban ez annyit tesz: idehaza nemhogy nem veszik figyelembe az ENSZ megállapítását, hanem egyenesen ellene tesznek. Persze döntéshozói oldalon lehet azt mondani, hogy “nem muszáj ezt tovább hárítani”, de ha nem teszi meg a szolgáltató, akkor bezárhatja a boltot. Ennek fényében az összes olyan állami törekvés, ami 2018-ra széles sávú internetet akar az összes magyar háztartásba, nem más, mint kormányzati bullshit.

141021_internetado

Varga úrnak (és a többieknek) először a fentebb említett ENSZ-dokumentumot javasolnám tanulmányozásra.

Internetadó? Viccnek elég durva.

Ugyanitt ajánlott oldalak:

Tiltakozzunk az internetadó ellen

Ne legyen internetadó

Itt a legjobb, böngészőből játszható Flappy Bird

Nem ez az egyetlen, de az általam eddig kipróbált verziók közül a legjobb Flappy Bird változat, amit böngészőben lehet játszani. A szabályok és az idegeskedési faktor itt is ugyanaz, és persze addiktív, úgyhogy indulok is vissza, hogy a következő 1-2 órában megpróbáljam megdönteni a saját rekordomat. (Ha a játék nem töltődött be elsőre, frissítsd az oldalt.)

Ha szeretnél más böngészős Flappy Birdöt is kipróbálni, ezt, ezt és ezt ajánlom.

Bonbonnal készült Valentin-napra a Google

Nem éppen szembarát, de nagyon aranyos doodle-t készített Valentin-napra a Google. A kereső szívecskéjére kattintva saját készítésű bonbonokat gyárthatunk, amit aztán Facebookon, Twitteren és természetesen Google+-on is megoszthatunk azzal, akinek szánjunk. Vagy épp magunkkal.

Az alapanyagokat három különböző dologból rakhatjuk össze, de hogy ne legyen unalmas a dolog, a sima csoki-mandula kombó mellett tehetünk bele hangyát is. Aztán ha elkészült, az egészet kiposztolhatjuk a kedves, vagy a hangyás változat esetén a kevésbé kedves üzenőfalára, bár az eddigi próbálkozások alapján csak a doodle-hoz vezető linket, nem pedig magát az összepakolt édességet nézheti meg a fogadó fél. Ha valaki mást tapasztalt, szóljon 🙂

A doodle ide kattintva érhető el.

Ezért lehet jó, hogy kevesebb az új startup

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: tech, web | Címke:

Egy érdekes táblázat jelent meg a napokban, ami az újonnan alapított startup vállalkozások számát hasonlítja össze San Franciscotól Moszkváig. Az adatok alapján úgy tűnik, mindenhol csökkent az alapítási kedv, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megszűnőben lenne a startup szcéna.

Egyáltalán nem baj, hogy egy év leforgása alatt ennyivel kevesebb ilyen jellegű vállalkozás indult, sőt, ezt kifejezetten előnyösnek tartom. Az elmúlt években ugyanis gombamód szaporodtak a startupok, ami viszont azt eredményezte, hogy a piacon nemcsak a régóta jelen lévő szereplőkkel, hanem egymással is versenyezni kellett, sok esetben viszont a jó ötlet után elfogyott a lendület, így még a felemelkedés előtt véget ért a játék.

Bár budapesti, de tökéletes példa erre a Palvin Barbival promózott We Save Us nevű startup, ami az életmentő okoskarkötőkkel szeretett volna kiszakítani egy szeletet a tortából, de a vállalkozás hamar kifújt. A Facebook-oldal 2013 júliusában indult, utána az egyetlen poszt az, hogy Palvin Barbi lett a borítókép, ő is november 6-án, azóta pedig már a weboldaluk sem elérhető. A hg.hu decemberben írta meg, mik az eszköz hibái, és miért fog gyorsan elbukni a termék.

A We Save Us szerintem egy tipikus tankönyvi példa és válasz a kérdésre: miért nem baj, hogy kevesebb volt az új startup tavaly, mint 2012-ben. A fenti táblázat mellé érdekes lenne egy olyan összehasonlítást végezni, hogy az indult vállalkozások közül az indulás után egy évvel melyik van még talpon, vagy melyik ért el valamilyen eredményt – azon kívül, hogy egy híres emberrel promózzák a terméket/szolgáltatást, mert az továbbra is kevés a sikerhez.

Persze startup vállalkozások ezután is alakulnak majd, csak a befektetők fogják jobban megnézni, hogy hova megy a pénz, ami miatt az indulók is jobban átgondolják a koncepciót. Így sokkal könnyebben lehet win-win-win helyzet, ahol a harmadik win fogyasztóként mi magunk leszünk.

Ezért szereted a Facebookot

Várható volt, hogy a Facebook nem megy el a saját születésnapja mellett úgy, hogy ne próbálna meg valami emlékezeteset dobni. Az is magától értetődő volt, hogy közösségi élményt szeretnének adni, ennél viszont jóval többet értek el a személyre szabott videóval: emlékeztették az embereket arra, miért is szerethető a Facebook.

Ha valamihez mindenképpen hasonlítani kellene a Facebookot, akkor azt mondanám: olyan, mint egy átlagos házasság. Az elején még rajong az ember a másikért, az idő előrehaladtával viszont szép lassan megszokja, az élete részévé válik, az újdonság varázsa pedig egy idő után elszáll. Ez utóbbi nem baj, hiszen természetes folyamat, mégis, bizonyos időközönként azért illik tenni valamit, ami miatt a másik szemében újra fellobban a láng.

Én öt éve használom a Facebookot, a kezdeti rajongás pedig természetesen alábbhagyott, még úgy is, hogy egyébként munkaeszközként (is) használom. Az elmúlt évek újításai sok hasznos dolgot hoztak, de egyik sem dobott akkorát, amitől ismét lázba jött volna az ember. A 10. születésnapra kapott személyes videó viszont végre meghozta azt az újdonságot, amire eddig vártunk: ha átmenetileg is, de újra rajongóvá változtatta a felhasználókat. Megmutatta, milyen sok jó dolog történt veled amióta regisztráltál, mennyi emléket sikerült így megőrizni, mindezt úgy, hogy a középpontban a látszat ellenére nem te, hanem a Facebook áll. A képi világon kívül természetesen a zene is az érzelmekre hat (valószínűleg hosszú időn át tartó tudatos kiválasztás végeredménye lett pont ez), az egyperces klip végére pedig újra elülteti az emberben azt, amit legutoljára talán a Facebookhoz való csatlakozáskor érzett: jó ehhez a közösséghez tartozni.

Tényleg zseniális húzás volt az ötlet, hiszen gyakorlatilag mindenkinek saját magát adta vissza a Facebook, és megmutatta, miért éri meg regisztrálni, lájkolni és naponta sokszor bejelentkezni, mindezt anélkül, hogy egy berögződött cselekvésként tekintenénk rá. Persze ez most csak egy átmeneti dolog, éppen ezért remélem, hogy a következő időszakban lesz még olyan újdonság, ami hasonló érzelmeket vált majd ki az emberekből.